Problémaszintek
hajnalban amikor megébredtem a legnagyobb problémám az volt, hogy egy óra múlva kellett volna ébredni és fáradt leszek reggel... azért sikerült vissza aludni.
mielőtt elindultam még elszakadt a nadrágom is, és öltözhettem át.
aztán a munkában azért voltam dühös, mert változott a beosztás, és a főnökség nem tartja be a szabályokat.
aztán meghallottam.
meghallottam, hogy miért változik a beosztás, és egyszeriben elillant a dühöm, amit döbbenet, letargia és némi bűntudat váltott fel.
ilyenkor jön rá az ember, hogy a problémái mit sem érnek. inkább örülne neki, hogy csak ilyen szintűek.
a hangos és nyüzsgő irodára csend borult. valahogy mindenki érzi, hogy ez most nem a locsogás ideje. valahogy a billentyűzet is halkabban kattog.
minden egyes mondat a munkára korlátozódik, de valahogy az is fáj a fülnek. bár helyileg mégis, de egyszerűen nem idő illő mondatok most ezek.
de a napnak folytatódnia kell.
nincs megállás. nem állhatunk meg mindannyian, az ország nem törődik ilyen ügyekkel, az adásnak el kell készülnie.
de mi kell ahhoz, hogy valaki eljusson odáig, hogy eldobja magától az életet?
2022.04.08 (péntek)
|