Új meder
Megbélyegeztél.
Most már örökre ott lesz a jel, ami arra emlékeztet, ami akkor ott nem történt meg.
Két hét. Ennyi kellet, és felborítottad az életemet. Jöttél és tornádóként magaddal ragadtál valamit belőlem. Azóta szenvedek és a régi medrébe már nem tudom visszaterelni az áramlatot, újat ásni pedig nem tudom hogyan kell még. Nem kértél semmit, ígérni is csak egy dolgot ígértél, mégis úgy fonódott össze a jelenünk, hogy folyamatosan motoszkálsz odabent. Igazán megtaníthatnál a te világodban élni, másképp lélegezni, mert az enyémben nincs több levegő.
Oh, ha átadnád a tudásod... Mondd, mi az, ami miatt egyszerre engedsz közel magadhoz és tolsz el?
Megbolondítasz és meg szeretnélek fejteni...
Már ha te is ezt akarod.
2020.02.25 (kedd)
|