A halállal lassan barátok leszünk
A halállal lassan barátok leszünk.
Úgy sétál ki és be az életembe,
mintha nem volna jobb dolgunk,
mint egymással beszélgetni.
Egy időre mindig eltűnik,
s mikor már elfelejtettem
mindig újra beköszön
és meghívatja magát egy teára.
Eleinte féltem tőle,
utáltam, hogy létezik
mert önző egy jószág.
Minden egyes találkozással
magával visz valakit,
aki az enyém volt.
Nem válogatós ugyan,
de követelőző.
Nincs olyan, hogy most nem.
Csak az van,
hogy legközelebb is.
Az idő múlásával lassan
hozzászokom, hogy jön.
Mert mindig jön.
Talán egyszer értem is.
2019.04.12 (péntek)
|