Pásztoróra

Ajka forró, vágyakat kelt,
Teste mohón a tiedre lel,
A kezei körbejárnak,
Pillantásai közre zárnak.

Szeme csillogása sejtet,
Légzése megtöri a csendet.
S ahogyan az ágyra fektet
Pokolra juttatja a szentet.

Fülledt szoba rejtekében,
Kéjes csókjaid ellenében,
Megtartja piszkos titkaid,
Hogy ne gyűjtsd be mások szitkait.

Mert, ha vége az órának,
Nem adhatsz teret mohóságnak,
Térj hát vissza a tényekhez
Indulnod kéne a férjedhez.

2017.09.12 (kedd)