nem tudsz keresztül jutni 3 zárt ajtón, ugye?
sosem féltem ebben a lakásban. nem tudom miért, de mindig biztonságban éreztem magam. még azután is, hogy egyedül maradtam. talán az a tudat, hogy 3 zárt ajtó választ el bárkitől (akivel nem egy folyosón élek) adott biztonságot. egészen idáig.
mert te idejöttél a ház elé és fenyegetőztél, hogy rám rúgod az ajtót, hogy balhét csinálsz a szomszédok előtt, hogy el kell költöznöm. bekattantál és én félek. nem tudom, hogy az idegesség vagy a félelem vagy mindkettő keverékének a hatása, de remegek és nem tudok aludni. fél évembe telt, hogy éjszaka ne pörögjenek a gondolataim és erre te ezt elveszed tőlem. vajon most mennyi idő lesz újra rendbe tenni magam? én megbíztam benned és te visszaéltél ezzel. nem vagy fair. az biztos, hogy nem leszel könnyen feledhető. végülis te vagy az első rendőrségi ügyem...
tudom, hogy nem tudsz keresztül jutni 3 ajtón, mégis minden alkalommal amikor felkapcsolódik a folyosón a villany reszketek, hogy te jössz és rám nyitod az ajtót. irracionális félelem. de attól még félelem. és valós.
2021.04.19 (hétfő)
|