A szív körforgása
A remény az, mit utálok!
S miért teszem? Mert egy átok!
Mindig azt súgja: mégegyszer...
S a szívem persze belemegy.
Az agyam ezzel veszekszik,
Szívem ellene vetekszik.
Soha nem értenek egyet,
Én meg nem tudom mit tegyek.
A szívem önfejűen megy,
Megy előre... olyan védtelen!
Valaki iránt piroslik,
Majd széttör... egészen porig!
Az agyam persze azt mondja;
Hogy Ő előre megmondta!
Papolni kezd szívem felett,
Hogy majd máskor ezt, ne tegye!
Szívem persze nem figyel rá,
Nem gondolkodik, s rá se ránt!
S, ha összeszedte magát,
Feláll és szalad is tovább!
Tehát ilyen az én szívem,
Nincs mit tenni, viselni kell!
Tűrni következményeit,
Szeszélyes apró tetteit!
2012.06.07 (csütörtök)
|