Káosz
Eljött a tavasz és vele valami egészen új. Ezt a tavaszt sokan nem szerették, mert magával hozott valami baljósat.
Nyár, gyönyörű, szabados. Mindenkivel elfeledtette, hogy az árny itt van, csak jelenleg nem látszik. Kiélvezték. Kiélveztem.
Aztán megérkezett az ősz és lerántotta a leplet. Minden ott volt rothadó formájában erősebben, mint bármikor.
Engem is magával rántott a nyár könnyedsége és most megrendülve állok a lerántott lepel mellett.
Sokan nem bírják a látványt, a szagtól hányhatnékuk van. Olyan ez a lepel, mintha fóliába csomagoltuk volna a halált.
Most itt állunk és nincs visszaút. Sokan menekülni próbálnak mindent hátrahagyva, mások pedig a kormánytól várják a megoldást, mint a mennyei mannát. Vannak olyanok is, akik tüntetnek és próbálnak kiállni az értékrendünk mellett. Őszintén káosz van.
Káosz van az országban, a világban, a fejekben, de legfőképpen káosz van a szívemben.
Hogyan tovább? Nem tudni.
2020.09.09 (szerda)
|