Barátság deficit

Hiányzol, és ez szar. Nem akarok így érezni, mert én adtam neked ultimátumot, de ettől még így érzek.
És pontosan emiatt várom azt, hogy végre rám írj, vagy felhívj, enélkül hogy éljek?
Mert így nem tudom neked elmondani a legújabb agymenéseim, hogy éppen megint mit álmodtam a közös ismerősünkről, vagy megint milyen wtf élményem volt.
Nagyon sok mindenről eszembe jutsz... Elmémben annyi a szennyfolt!

Ha felkelek és beteszem a kontaktlencsét a baglyos tartóból, vagy ha a gép előtt ülök, és felnézek a szekrényre, amin a poro sapkám áll, vagy a közös képünk.
Ha éppen könyvet akarok olvasni, és ott sorakoznak a címek, amiket ajánlottál, vagy a macskás videók, vagy a buta filmek, amiket közösen néztünk.
Az instán posztolt képeid látva, vagy amikor elmegyek valaki mellett, akinek magasított talpú cipője van, vagy szivarkázik,
Ha meglátok egy postás autót, galaxisos leggingset, vagy az is elég ha a péntek estékre gondolok, a Meltdownra, és a tagra aki mindig ott drámázik... 

Egyszerűen rohadt nehéz... Nem tudom hogyan, de legjobb barátnők lettünk, és egy csomó emlékem hozzád kötődik.
Kinek küldjem el a verseimet, ha kritikus véleményt akarok, ezzel ki törődik??
Kinek nyávogjak tudva, hogy megérti, amit macskanyelven mondok neki, vagy beszéljek az irreleváns problémákról?
Kivel elmélkedjek a szavak színeiről, vagy vitázzak pro és kontra is ugyanazon témáról? 

Egyszerűen csak rohadt nehéz...mert ami közöttünk volt, az mérgező mégis édes...és most úgy érzem, hogy majdnem teljes az életem...
De csak majdnem, mert hiányzik belőle egy lány, akivel megoszthatom a f*szságaimat, mert sajnos vannak olyan dolgok, amiket csak egy lánnyal lehet megbeszélni természetesen... 

De te vagy olyan makacs, és büszke, hogy nem írsz rám, nem kérsz bocsánatot, nem vagy hajlandó hozzám alkalmazkodni.
De ha hozzám nem vagy hajlandó mégis kihez lennél? Végül is nemrég még azt mondtad, hogy értem bármit megtennél, és én fontosabb vagyok, mint bármelyik pasi, csak hozzám vagy képes ragaszkodni.
Ha tényleg így van, miért nem írsz rám? Miért nem mondtad még hogy sajnálod?
Én várok rád ugyan, mert vagyok olyan jóhiszemű, hogy majd észreveszed a tanulságot...
De meddig várjak? Mikor kell azt mondanom, hogy ennyi volt, és keresni valakit, akivel helyettesíthetlek?
Mert igen... Mindenki helyettesíthető, te sem vagy elengedhetetlen....

2017. 10. 24 (kedd)