Egy  madár lehetőségei

A férfiak bűvkörének kelepcéjébe zárt madár vagyok. A szabadság, mint olyan abszolút relatív, és annak egésze rajtuk múlik, nem rajtam. Vannak olyanok, akik szépen, finoman csalogatnak be, a kalitka ajtaját nyitva hagyják és boldogok, ha akár csak a tenyerükre szállok. Na az ilyen helyre akár még fészket és tojásokat is raknék, ha tudnám, hogy mindig így fognak nekem örülni és nem fogják pár hónap múlva rámcsapni az ajtót, vagy elfelejteni, hogy ott vagyok. Így akár hetekig még az elhagyott morzsáikat se tudnám csipegetni, s szép lassan belepusztulnék.

Vannak olyan férfiak akik lepkehálóval kapnak el, és akaratom ellenére tuszkolnak be a kalitkájukba, lelakatolják a kijáratot és rám kényszerítik a poshadt vizüket és a kukacot, amikor én a magokat szeretem. Na az ilyen helyen akár ki is téphetem a tollaimat, majd le is vághatom a szárnyaim, mert szabadságom soha nem lesz, csak beletörődni tudnék a sorsomba. Hiába sírok keservesen, hangomat boldog csicsergésnek vélik, nem értenek meg.

Hogyan is értenének, ha én egy madár vagyok, ők meg egy másik bolygóról érkezett feljebbvaló lények?

2018.09.25 (kedd)