Egy pillantás
Amikor csak ülsz a buszon, nézel előre
És szemben a srác... Nem elég belőle!
Szőke hajába túr, rád mosolyog,
Te meg nem tudod, hol hagytad a modorod.
Nem tudod mosolyogj vagy integess,
A lényeg, hogy ne legyél zicceres.
Nem tudod kacsints, vagy a szádba harapj,
Hogy mutasd ki, ő egy vonzó darab.
Mellé ülnél, megfognád a combját...
S nem bánnád, ha feléd tolná a csípőcsontját.
Ott a buszon, vagy egy ház falához,
De az sem baj, ha felhív magához.
Feláll, és lassan elindul feléd,
Még mosolyog, de megáll az út felén.
Megnyomja a jelzőgombot, majd leszáll,
S a pillanat, ami volt szerteszáll.
2016.10.08 (szombat)
|