Reménytelen szerelem
Van nálam különb és rendesebb,
De neked mégis én kellettem.
Most, hogy érzéseid tagadom,
Te máris bunkóskodsz, panaszkodsz.
Te méregfogaiddal támadsz,
De lesz idő, mikor nem lázadsz.
Kiöltem belőled reményed,
Most menj, és cselekedd eszményed.
De majd, ha sírva gondolsz is rám,
Emlékezz, ez nem az én hibám.
Én azt tettem, mit tennem kellett,
Majd rájössz, nélkülem jobb neked!
2011.08.20.(péntek)
|