Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?

Kicsi korom óta mindenki azt kérdezte tőlem, ha nagy leszek mi akarok lenni,
S én, hogy megfeleljek az elvárásoknak, soha nem mondtam hogy semmi...
Pedig legbelül én sem jutottam még túl a jellegzetes lerázó frázisokon,
Mint a gyümölcs a jogobellában, a felnőtt, vagy a hagyjál már... de tudod mit? Lépjünk túl ezeken a butaságokon.

Szóval, minden esetben mondtam valamit, ami kutyafuttában eszembe jutott...
Igen. Ilyenkor mindig hazudtam az elvárások miatt, s nem szégyelltem, ami a számon kibukott...
Majd később azon kaptam magam, hogy csakugyan nem is lenne rossz az az állás...
Szóval tulajdonképpen nem is állítottam valótlant, csupán így működik a tudatformálás.

Vagy mégse? Mert, amint komolyan vettem rögtön eszembe jutott száz meg száz ellenérv...
És olyankor annyira belefáradtam önmagam újraalkotásába, hogy már azt gondoltam az egész felemészt.
Aztán minden újrakezdődött a legapróbb elemektől
Mutatok pár példát a kísérletekből: 

Óvodás koromban:
- Mi akarsz lenni?
- Fodrász! De... a fodrász nem is olyan jó, hiszen mások zsíros hajában kell turkálni.
- Mi akarsz lenni?
- Rendőr, mint Keresztapu! De...a rendőröknek egyenruhát kell viselni, és veszélyes emberekkel foglalkoznak, és hát a kocsik mögött kell bujkálni...

Általános iskolás koromban:
- Mi akarsz lenni?
- Tanítónéni! De... akkor olyan buta gyerekekkel is foglalkoznom kell mint az Ancsa, és olyan idegesítőekkel is mint a Norbi, és Környezetismeretet is tanítani kéne azt meg nem szeretem...
- Mi akarsz lenni?
- Informatikus! De... az informatikusoknak jónak kell lenni matekból, és az alaplap részeit is tudni kéne, amiből múlthéten egyest kaptam. Az első egyesem...

Gimis koromban:
- Mi akarsz lenni?
- Antropológus! Csak az a baj, hogy az nem egy jól fizető állás, és elég unalmas csontvázakat porolgatni, meg hát a földben lévő bogarakat is utálom...
- Mi akarsz lenni?
- Tolmács vagy műfordító! De... hiába tanulom 10 éve, még mindig nincs meg a nyelvvizsgám, és ez a tanár már a 4. az elmúlt 2 év alatt és így sehova nem fog fejlődni a német tudásom...

Aztán volt még egy csomó ötletem:
-Lehetnék színész, de aztán elmentem életem első színjátszó táborába és a meggondolást az ottani élményeknek köszönhetem...
- Lehetnék énekes: de olyan, hogy amikor a színmű felvételin instrukciót adnak, azt mondják: olyan Joó Hajnisan énekeljen!
Ezzel csak annyi a gond, hogy ahhoz a hangomat is fejleszteni kéne, ez pedig jelenleg nem áll érdekemben... (értsd: nincs elég pénz a zsebemben)
- Lehetnék táncos! Tudod, mint a musicalekben a nagyravágyó lányok!
Csak hát, ott volt a térdproblémám, és a súlygyarapodásom... szóval ettől is távol állok.

Aztán eljött az érettségi, és a határideje felvételi lap beadásnak...
Én pedig választottam valamit, és igent mondtam a mókuskeréknek és a megadásnak.
Aztán elkezdtem a fősulit, s most már senki nem kérdezi, hogy mi akarok lenni...
Pedig annyi elképzelésem van még a jövőt illetően, és egyiknek sem akarom azt mondani, hogy vége van, ennyi!
Lehetnék még szinkronszínész, mozgókép és animáció készítő,
Vagy éppen vezethetnék egy kávéházat, vagy lehetnék állatszelídítő...
Lakberendező, rendezvényszervező, vagy elmehetnék csak szimplán gazdagnak.
Annyi minden, de hát már egy ideje csak rám néznek és nem faggatnak...

2017.06.19 (hétfő)