Zord éjszaka
Valami kell! Valami változás.
Egy véget nem érő robbanás.
Aztán, ha meguntam, hirtelen csend,
Amiben egy éjszakán elveszem.
Ezen az éjszakán hideg az ágyam.
Nem találom helyem a világban.
Lényem, mint szellem száll az utcákon,
Hol ágak recsegnek a bús fákon.
Örjöngő vihar tombol mindenütt,
Én vagyok, ki érzi ezt egyedül.
Senki sem érti, ez az ítélet,
Ami ott van mindenki szívében.
2014.09.04 (csütörtök)
|