Ez most akkor hogy van?

Egyszer egy szép napon megismertük egymást,
Barátnőmmel kavartál, s mondtál neki egy s mást.
Rám úgy tekintettél, mint  a csajod barátnőjére,
De, hogy én miképp érzek, nem vetted észre.

Aztán megtudtad, de nem foglalkoztál ezzel,
Mert másképp néztél rám, nem úgy, ahogy kellene.
Az a találkozás során sok minden történt,
Hülyültünk, de kínos lett, aztán át is öleltél.

Fényképek rólad készültek bőven,
Még közös is... ez ám a jó nem?
Hosszadalmas hazamenet csak azokat bámultam,
De eszembe jutott egy dalszöveg minek címe: kép maradsz.
Rájöttem, hogy te is csak egy képpé váltál,
Ami volt megtörtént, de az a múlté már.

Azt hittem soha többé nem látlak,
Max hallod rólad, de az nem ugyanaz.
Majd később megtudtam, jársz barátnőmmel,
Ekkor a sírás kerülgetett, s a szívem darabokra tört el.

Ám jött a nagy hír pár nappal erre,
Hogy ti szakítottatok véglegesen.
Én már nem is reménykedtem, hogy látlak,
De barátnőm összehozott bennünket, úgy, hogy én nem tudtam.

Csörög a telefon, vajon ki lehet az?
A barátnőm akivel jártál, Anna.
Megkérdezem tőle, hogy mi a helyzet,
S olyat mond, hogy nem tudom megöljem-e vagy nevessek.

Az én nevemben összejött veled,
Sőt, még egy találkát is megbeszélt veled.
Te azt hitted, hogy én vagyok, s velem jössz össze,
De én ezt csak most tudtam meg.

Holnap nem tudom mi vár rám...
Kissé félek, de legalább a szívem nem fáj,
Most akkor mi van? Ezt nem értem!
Te és én... mostantól járunk elvileg?

Na majd holnap kiderül, hogy mi lesz,
Amitől már most előre félek.
De egyben örülök is néked!
Te ezt érted?Mert én nem!

2010.01.07.(csütörtök)