Emlékeimben
Mit vagytok úgy meglepődve,
Ó ti semmit sem érző emberek!?
Az idő múlik, az emberek jönnek, s mennek,
De egy sem olyan, mint az én emlékeimben...
Emlékeimben nem volt se bú, se harag,
Se pedig olyan ember ki kapzsi, vagy lemaradt.
Nem volt szegény, nem volt gazdag,
Se szomorú, se olyan ki haragot tart.
Emlékemben csupán egy volt az emberek szívében;
Bánatot nem tűrve boldoggá tenni az embereket!
Mindenki szívében ott volt a gondolat,
Légy szeretetre méltó, akkor te is boldog vagy!
No de mit tudtok ti a szeretetről?
Ebben a világban mindenki csak csal, s öl.
S ki öl annak nem tiszta a szíve,
S kinek nem tiszta a szíve, az boldog nem lehet!
Hát én visszatérek emlékeimhez,
S azt kívánom: legyetek olyanok mint emlékeimben!
2008.12.28.(vasárnap)
|